A kiadvány a vízgazdálkodás területén a többszintű kormányzásból adódó kihívásokat vizsgálja. Az OECD szerint a vízhiány a rossz vízgazdálkodásra vezethető vissza, hiszen az egyes régiókban átmenetileg felmerülő hiány ellenére a Földön mindenki számára van elég víz, tehát az alapvető probléma nem a víz szűkössége. A tanulmány nem sorrendet állít fel a vizsgált OECD országok között, hanem a vízgazdálkodásban felmerülő közös kihívásokat tekinti át.
A tanulmány első fejezete a közkormányzást és a vízgazdálkodást vizsgálja, feltérképezi az intézmények szerepét és felelősségét. A szabályozás és a gazdasági eszközrendszer megfelelő kialakítása érdekében a hatékony közkormányzás szükségességét hangsúlyozza. A második fejezet a vízgazdálkodás szereplői, míg a harmadik a többszintű kormányzás szempontjából tekinti át a vízgazdálkodás koordinációját. A tanulmány szerint a koordinációnak három szinten kell megvalósulnia: egyes országok minisztériumai és egyéb kormányzati szervei között; a gazdálkodás különböző szintjei között (helyi, regionális, nemzeti és nemzetek feletti szinten); valamint a regionálisan jelenlévő szereplők között. A fő következtetések összegzése után a vizsgált országokról szóló elemzéseket találjuk.
A kiadvány célja, hogy egyfajta módszertani keret kialakításával megteremtse az összehasonlítás lehetőségét a különböző országok, régiók vízgazdálkodása között. A vízgazdálkodás jellemzően nem egységes a különböző régiókban, egyrészt a helyi sajátosságok, másrészt pedig a régiók fejlettségi szintjének eltérései miatt. Fontos, hogy a korábbi tapasztalatok vizsgálata alapján a közös kihívásokat beazonosítsák, így a jobb gazdálkodás elérése érdekében megfelelő válaszokat adhatnak a kihívásokra.
Az OECD országokat a vízgazdálkodás területén felmerülő problémáik természete alapján csoportosították. Megvizsgálták szabályozási, intézményi hátterüket, valamint a kormányzás különböző szintjeinek feladatait. Az intézményrendszeren túl az egyéb paramétereket azért tekintették át, mert a jól működő intézményrendszer eltérő sajátosságokkal rendelkező régiókba történő átültetése nem feltétlenül megvalósítható.
A tanulmány alapján a megválaszolandó kihívások közé tartozik a széttöredezett intézményrendszer, a szerepek és felelősségek tisztázatlansága, a szakszerűtlen pénzügyi gazdálkodás, a hosszú távú stratégiai tervezés hiánya, a gyenge gazdasági szabályozás, az átláthatóság hiánya, valamint az, hogy a teljesítménymérésre nem állnak rendelkezésre megfelelő eszközök. A tanulmány készítői szerint a következő lépések jelenthetik a megoldást: a többszintű kormányzásból adódó problémák azonosítása; a regionális szereplők bevonása a vízgazdálkodásba; a vízgazdálkodással kapcsolatos különböző területek összehangolása és az ezekért felelős intézmények közötti együttműködés erősítése; a vízgazdálkodás információs rendszerének és adatbázisának kialakítása, frissítése és harmonizálása; a különböző vízgazdálkodási formák teljesítményének mérése;
a regionális koordináció erősítése az intézményrendszer töredezettségének csökkentésére; a kapacitásbővítés támogatása; a civil szféra bevonása a vízgazdálkodás tervezésébe; valamint annak vizsgálata, hogy a meglévő gazdálkodási eszközök alkalmasak-e a kihívások leküzdésére.
A tanulmány arra világít rá, hogy a vízügyi szektor fragmentáltsága miatt az egyik legfontosabb eszköz a vízgazdálkodás hatékonyságának növelésére a koordináció fejlesztése. Az intézményi szerepek megosztottsága és a többszintű kormányzás sajátosságai miatt is nagy szükség van a vízgazdálkodás tervezésében és megvalósításában részt vevő szereplők hatékony együttműködésére, ez pedig a tapasztalatok szerint a legtöbb vizsgált országban koordinációs akadályokba ütközik.
Nemcsak a kihívások és hiányosságok egyszeri feltérképezése szükséges a vízügyi szektor fejlesztéséhez, hanem a kihívások leküzdésére alkalmas eszközök folyamatos kutatása, alkalmazásuk hatásvizsgálata is. Folyamatosan nyomon kell követni, hogy az alkalmazott eszközök mennyire voltak sikeresek az egyes kihívások leküzdésében, ki kell értékelni azok hatásait. A kiadvány ugyanis rávilágít arra, hogy a hatásosnak bizonyuló eszközök alkalmazása mellett is előfordul, hogy az egyes hiányosságok továbbra is fennállnak, vagy újabb kihívások jelennek meg. Ez annak is köszönhető, hogy a vízügyi szektor rendkívül sok hatásnak van kitéve más szektorok részéről, és maga a vízügy is jelentős hatást gyakorol más szektorokra.
A kiadvány fejezeteit tartalmuk szerint három részre oszthatjuk. Először a tanulmány céljait és módszertanát ismertetik, majd ezt követően három fő kérdéskörre koncentrálva mutatják be a kutatás területeit (intézményi szerepek, koordinációs kihívások és a többszintű kormányzásból adódó kihívások). Végül a kiadvány harmadik része összegzi, milyen kihívásokra sikerült rávilágítani a vizsgálat során, és ezek leküzdésére milyen stratégiákat érdemes alkalmazni a vízgazdálkodás hatékonyságának növelése érdekében. A következtetéseket tartalmazó fejezet után mellékletként megtaláljuk a felhasznált országprofilokat, amelyek alapján az egyes fejezetekben kiemelték és részletesebben bemutatták a releváns országpéldákat.