2015. december elején jelentette meg az OECD a termelékenység jövőjével foglalkozó kiadványát, amelynek időszerűségét az adja, hogy a 2016. évi Éves Miniszteri Értekezlet fő témája is a termelékenység előmozdítása és az inkluzív növekedés erősítése.
A termelékenység növekedése sok OECD-országban már a globális pénzügyi és gazdasági válság előtt lelassult, amely még inkább felerősítette ezt a jelenséget. A tudás alapú tőke felhalmozódásának lelassulása és az újdonsült vállalkozások (start-up) visszaesése szintén növeli a termelékenység növekedésében bekövetkezett szerkezeti lelassulással kapcsolatos aggodalmakat. A kiadvány bemutatja a globális élvonalbeli és más vállalatok közötti növekvő termelékenységi szakadékot, és azonosít több olyan strukturális gátló tényezőt, amelyek akadályozzák az újdonsült (start-up) vállalkozásokat, a tudás terjedését és az erőforrások allokációját.
A mikro szintű ipari adatokra támaszkodó elemzés hangsúlyozza a reallokáció-barát politikák fontosságát, beleértve a jól működő termék-, munkaerő-, és kockázati tőkepiacokat, a hatékony jogszabályi kereteket, a csődtörvényeket, amelyek nem büntetik túlzott mértékben a bukást, a lakáspolitikákat, amelyek indokolatlanul nem korlátozzák a munkaerő mobilitását, végezetül az alapkutatások állami finanszírozásában és szervezésében bekövetkezett javulásokat, amelyek túlzott mértékben nem részesítik előnyben az alkalmazott kutatásokat az alapkutatásokkal szemben és a már piacon lévő vállalatokat a fiatal cégekkel szemben.
Az OECD tanulmány szerint három olyan politikai terület van, amely kulcsfontossággal bír a termelékenység növekedésének fenntartásában. Az első a globális élvonalban lévő cégek innovációjának erősítése és az új technológiák terjedésének elősegítése a nemzeti élvonalban lévő vállalatok esetében. A második olyan piaci környezet megteremtése, amelyben a legtermelékenyebb vállalatok érvényesülhetnek, megkönnyítve ezáltal az elérhető technológiák szélesebb körű terjedését. A harmadik az erőforrások nem megfelelő allokációjából származó hátrányok mérséklése, különösen azokon a területeken, ahol a képességek eltérnek az igényektől. Az erőforrások jobb allokációja lehetőséget biztosít nem csak a termelékenység növekedésének fenntartására és felgyorsítására, hanem a növekedés inkluzívabbá tételére is.
A teljes tanulmány elérhető: http://www.oecd-ilibrary.org/economics/the-future-of-productivity_9789264248533-en