A régiók fontos szerepet játszanak a termelékeny gazdaságok és az inkluzív társadalmak létrehozásában. Az OECD regionális kilátásokkal foglalkozó kiadványának harmadik kiadása rámutat arra, hogy bár az elmúlt két évtizedben csökkentek a különbségek az OECD‑országok között az egy főre jutó GDP-t tekintve, saját határaikon belül azonban növekvő jövedelemkülönbségek tapasztalhatók a régiók, a városok és az emberek között.
Régiók között különbségek mindig is lesznek, de a társadalmi és gazdasági fejlődés tekintetében a lemaradó régióknak is lehetőségük nyílik a felzárkózásra. Az országok kettős haszonra tehetnek szert azzal, ha segítenek ebben a felzárkózási folyamatban: egyrészt aggregált termelékenységnövekedést érhetnek el, másrészt inkluzívabbá válhatnak.
Jóllehet az OECD lakosságának többsége városi területeken él, a városokhoz közeli vidéki régiók és a távolabbi vidéki régiók is hozzájárulhatnak a nemzeti gyarapodáshoz. A „Regionális Kilátások” c. kiadvány kiemelten foglalkozik ezekkel az alacsony népsűrűségű régiókkal, és rávilágít arra, miként kell az országoknak újragondolniuk a vidékfejlesztési politikákat ahhoz, hogy hatékonyabban kiaknázhassák a vidéki régiók termelékenységnövekedési potenciálját. A célkitűzések lokalizálása és mérése növeli a tudatosságot, helyi viszonyokra adaptált megoldásokat eredményez és biztosítja, hogy egy régió vagy város se maradhasson le.
A 2016. júniusban megjelent „Regionális Körképhez” hasonlóan ez a kiadvány is az OECD-tagállamok és partnerországok 391 régióját veti össze, és azt vizsgálja, hogy a stratégiai és szakpolitikai törekvések és intézkedések hogyan segítik elő a régiókban a növekedési, termelékenységi és jólléti potenciál kiaknázását.
Fő megállapítások
Az elmúlt két évtizedben nőtt a régiók közötti átlagos termelékenységkülönbség, a vezető régiók megelőzik országuk más régióit.
A korlátozott mértékű felzárkózást részben az egyes országokon belüli vegyes minták segítik elő, ami azt mutatja, hogy a magas termelékenységű régiók képesek a felzárkózást a gazdaság egészére kiterjedően ösztönözni, noha nem mindig teszik ezt meg.
A vidéki régiók közül a városokhoz közel fekvő régiók a távoli vidéki régiókhoz képest dinamikusabbak és rugalmasabbak a közelmúltbéli válság óta.
Az exportképes szektorok termelékenységnövelő tényezőként láthatóan fontos szerepet játszanak a felzárkózásban mind a városi, mind a vidéki régiókban, még eltérő növekedési dinamikájuk ellenére is.
A jó kormányzási gyakorlatok szintén fontosak a termelékenység növelése szempontjából.
A régiók közötti különbségek nagyobbak, ha az életszínvonalat nem csak a jövedelem, hanem többdimenziós mérőszámok alapján mérjük.
Szakpolitikai ajánlások
A strukturális – például a munkaerő- és a termékpiacokat – célzó reformokat más helyspecifikus politikákkal is ki kell egészíteni az előnyök teljes körű kiaknázásához.
A helyi fejlesztési politikáknak az összes régióban a termelékenységnövekedés ösztönzésére és a növekedésre kell koncentrálniuk, mégpedig stratégiai beruházások, és nem pusztán támogatások révén.
A városfejlesztési politikáknak azt is figyelembe kell venniük, hogy miként kapcsolódnak össze a városok egy „városhálózatban” az adott országon belül.
A vidékfejlesztési politikákat a „Vidékfejlesztési politika 3.0” verzióra kell frissíteni.
A helyalapú politikák vonatkozásában a megvalósításukat szolgáló kormányzási programok (a „hogyan”) kritikus fontossággal bírnak.
A „Regionális Kilátásokhoz” készült rövid országelemzések Magyarországról szóló része kiemeli, hogy hazánk egy főre jutó GDP-je (mintegy 25 600 USD) az OECD-átlagnál 38%-kal kisebb. Magyarország a kisebb régiók szintjén a 6. legnagyobb értéket mutatja a régiók közötti különbséget tekintve a Gini index alapján. A regionális különbségek 2000 óta növekedtek, különösen a válságot megelőző években. Ezek a különbségek megnyilvánulnak például a születéskor várható élettartamban, a felsőfokú végzettségűek munkaerőpiaci részesedésében, a nők és a férfiak közötti foglalkoztatottsági mutatókban. Közép-Magyarországra jutott 2000-2013. között a GDP növekedés 70-%-a. A többi magyar régió küzd azért, hogy felzárkózzék Közép-Magyarországhoz, többségük azonban nem járul hozzá a munkatermelékenység növekedéséhez. Nagy különbségek vannak a munkanélküliségi rátában is: a legmagasabb arányú munkanélküliséggel rendelkező régióban háromszor magasabb ez az érték, mint a legalacsonyabb arányúban.
A teljes kötet az alábbi linken érhető el.