A kiadvány az agrárpolitikák monitoringját és értékelését tartalmazza az OECD országokra (beleértve Chilét, Észtországot, Izraelt és Szlovéniát, akik 2010-ben lettek OECD tagok), illetve első ízben egyes kiemelt, ám nem OECD tagországokra (Brazília, Kína, Oroszország, Dél-Afrika és Ukrajna) vonatkozóan.
Az OECD térségben a termelőknek nyújtott támogatások becsült értéke 2010-ben 172 milliárd euro volt. A mezőgazdaságnak nyújtott általános szolgáltatásokra, így a kutatásra, az infrastruktúrára, a vizsgálatra, a marketingre és a reklámra adott támogatásokkal egyetemben az 1986 és 1988 közötti időszakban az OECD GDP-jének 2,2 százalékát tette ki, amely 2008-10 közötti időszakra 1,4 százalékra, mára pedig 0,9 százalékra, összegszerűen 269 milliárd eurora csökkent. A fejlődő országokban a támogatások mértéke az OECD átlag alatt van, kivéve Kínát, ahol a GDP 2,3 százalékát teszi ki.
A legtöbb kormányzati támogatás továbbra is olyan, amely zavarja a termelést és a kereskedelmet, ugyanakkor aránylag keveset tesz a termelékenység és a versenyképesség növelése érdekében. A támogatási szintek nagyon eltérőek az OECD-n belül is: a 2008-2010-es időszakban Új-Zélandon volt a legalacsonyabb, Ausztrália, Chile, USA, Izrael, Mexikó és Kanada is az OECD átlag alatt volt, míg a legmagasabb szintű támogatás Dél-Koreában, Izlandon, Japánban, Svájcban és Norvégiában volt megfigyelhető.
Az OECD Kereskedelmi és Agrárigazgatóságának vezetője hangsúlyozta, hogy megérett az idő az agrártámogatások reformjára. Az OECD számos ajánlást is megfogalmazott a tanulmány keretében. Az országoknak a gazdaságok termelékenységének javítására, a fenntarthatóságra és a hosszú távú versenyképességre kell koncentrálni. Nagyobb támogatást kell adni a kutatásnak, innovációnak és oktatásnak. Feltételezve, hogy az áringadozások tartósak lesznek és a klímaváltozás következményei is erősödnek, a gazdálkodóknak átfogó kockázatmenedzselési rendszerre lesz szükségük. A magas és ingadozó árak miatt a szegényebb embereket rövidtávon megerősített biztonsági hálózatokkal kell védeni, továbbá az agrár-termelékenység javítását, valamint hosszú távú fenntarthatóságát előmozdító intézkedések kidolgozása javasolt. Meg kell teremteni a szakpolitikák koherenciáját és erősíteni kell az élelmiszerrendszer globális irányítását.
Mindent összevetve megállapítható, hogy a mezőgazdasági támogatások szintje történelmi mélypontra süllyedt, azonban az egyes országok között igen nagy eltérések tapasztalhatók. Az OECD szemléletváltást sürget az egyes országok agrárpolitikái terén, mivel a termelőknek nyújtott támogatások a magas árak miatt részben értelmüket vesztették, illetve a fogyasztókra negatívan hatnak. Ennek érdekében az OECD elismeri, hogy a G20 és más nemzetközi fórumokon folyamatos erőfeszítéseket kell tenni az agrárpolitikák javítása érdekében.
A kiadvány elérhetősége:
http://www.oecd-ilibrary.org/agriculture-and-food/agricultural-policy-monitoring-andevaluation-2011_agr_pol-2011-en
