A kiadvány az adózás és foglalkoztatás, a munkanélküliség, illetve az aktivitás közti kapcsolatot az általános részében vizsgálja. Ezen túl részletesen foglalkozik a munkaerő-piac három olyan szegmensével, amelyekre az empirikus vizsgálatok szerint az adórendszer kifejezetten erős hatással lehet, ezek az alacsony jövedelmű munkavállalók, az idősebb korosztályok és a mobilis, magas képzettségű alkalmazottak. A helyzetleírás mellett a tanulmány röviden bemutatja az egyes országokban alkalmazott adópolitikai eszközöket is.

A jövedelmi szinttől és a családi állapottól függően a munka adóterhei jelentős eltéréseket mutatnak az egyes országokon belül, illetve nemzetközi összehasonlításban is. Az egyedülálló, átlagos keresetű alkalmazott adó és járulékterhelése (úgynevezett adóéke) 7%-55% között szóródik az OECD-övezetben, míg a marginális adóék akár 66%-os is lehet. Bár a gyermeket nevelő adózók terhei legtöbbször alacsonyabbak, a családok második keresőinek átlagos és határ-adóterhelése is gyakran magasabb, mint a háztartásfőé. Az adórendszer további elemeinek egy része is hatást gyakorol a munkaerőpiacra. A társasági adó esetében például a termelési tényezők relatív áraira gyakorolt hatása révén jelentősen befolyásolja a munkaerőpiacot, míg a fogyasztási adók is végső soron felfoghatóak részben a munkát terhelő adóként. Mindezeken felül az adórendszer munkaerő-piaci hatásainak vizsgálatakor figyelembe kell venni a szociális támogatási rendszerekkel, illetve nyugdíjrendszerekkel való kölcsönhatást is, amelyek bizonyos körülmények esetén még jelentősebb terhelést eredményeznek.
Az alacsony jövedelmű munkavállalók esetében el kell kerülni, hogy az adórendszer és egyéb intézményi faktorok együttállása kiszorítsa ezt a réteget a piacról, jelentős munkanélküliséget, vagy aktivitáscsökkenést eredményezve. Ezért javasolhatóak a célzott adó-, illetve társadalombiztosítási tehercsökkentő intézkedések, illetve a munkaerőpiacra belépők direkt jövedelemtámogatása, ám figyelemmel kell lenni ezek jelentős költségvetési hatásaira, illetve a fokozatos kivezetésből fakadó marginális adóteher-növelésre is. Az idősebb munkavállalók esetén az adó- és nyugdíjrendszerek egymásra hatása gyakran erős ösztönzést jelent a mielőbbi nyugdíjba vonulásra. A mobilis, magasan képzett munkavállalók erős jövedelemrugalmassága, s az „agyelszívás” által okozott potenciális gazdasági károkra tekintettel érdemes megfontolni célzott adókedvezmények alkalmazását, különösen azon országokban, ahol magas az adóterhelés és összetett a külföldről származó tőkejövedelem adózása. A második keresők általában sokkal érzékenyebben reagálnak a munkavállalási döntést befolyásoló tényezőkre, így a családi adórendszert alkalmazó országoknak érdemes lehet elmozdulni az egyéni adózás irányába, vagy a (házas)társ jövedelmétől függő kedvezmények helyett egyéni kedvezményeket alkalmazni a második keresőkre.
Mindent összevetve az adóterhelés különösen erős hatással van az alacsony jövedelműek, az egyedülálló szülők, a második keresők és az idősebb munkavállalók döntésire. A magas keresetű munkavállalói réteg jövedelemrugalmassága a vizsgálatok szerint sokkal erősebb, mint az alacsony, vagy közepes jövedelműeké, ám esetükben inkább a munkaórák számára, vagy kisebb mértékben a kivándorlási döntésekre gyakorol hatást az adórendszer. Az adórendszer a gazdaság hosszú távú, „egyensúlyi” munkanélküliségének szintjére is hatással van, de ez inkább csak bizonyos intézményi jellemzők mellett (kollektív bértárgyalások, minimálbér-szabályzás) mutatható ki egyértelműen.

A kiadvány elérhetősége:
http://www.oecd-ilibrary.org/taxation/taxation-and-employment_9789264120808-en